A megbocsátás felemelő érzés. Megbocsátás nélkül nem indulhatunk el a saját gyógyulásunkhoz vezető úton, lezárás nélkül nem végezhetjük el a gyászmunkát, ami pedig nélkülözhetetlen az elengedéshez.
Megbocsátani keresztényi cselekedet, társadalmi elvárás – megtagadni valakitől a megbocsátást nem csak kicsinyes dolog, de a gyenge jellem jele is.
Vannak azok a helyzetek, amikor megbocsátani kell és lehet, amikor elég egy elsziszegett bocsi, egy engesztelő tekintet, egy képeslap, egy bonbon, egy csokor virág, vagy egy lila ruha – ami a katolikus liturgia szerint a megbánás, a bűnbocsánat színe – és mint ha mi sem történt volna, csinálunk egy tabula rasát, avagy elővesszük a fehér lapot és minden mehet is tovább.
De mi a helyzet a megbocsáthatatlan vétkekkel?
Mert hát azt igazán könnyű elnézni, ha valaki elfelejt eljönni egy találkozóra, vagy véletlen rálép a lábunkra, vagy ügyetlenségből eltör egy poharat. Még azt is meg lehet bocsátani, ha valaki hazudott nekünk. Az idő mindent megszépít: mondjuk úgy, füllentett.
De lehet-e, szabad-e megbocsátani egy pedofilnak? Szabad-e elnézni a tetteit annak, aki megerőszakolt? Szabad-e bűnbocsánatot adni annak, aki megölte az apád, a gyerekedet? Meg kell bocsátani egy szadista zaklatónak, aki aljas, kegyetlen és gonosz szándékkal hobbiból gajra vágta az életedet?
Nem kell mindent megbocsátani
Újra megtalálni a saját identitásunkat, a katasztrófa utáni énünket újra felépíteni eléggé időigényes, és sokszor fájdalmas folyamat.
Hogyan gyógyulhatunk meg, hogyan vehetjük a kezünkbe újra a saját életünk irányítását, ha még a gyászmunkát sem tudjuk elvégezni, mert nem tudjuk elengedni a fájdalmunkat, nem tudjuk gyakorolni a megbocsátást?
Susan Forward az ismert Mérgező Szülők c. könyv szerzője, a gyerekkorukban rossz bánásmódot elszenvedett felnőttek terapeutájaként arra jött rá, hogy ez a megbocsátás dolog egy csapda, ami nemhogy segítené, de hátráltatja a gyógyulást.
“Sokuk úgy jött a terápiára, hogy állítása szerint már megbocsátott a szüleinek, felfedeztem azonban, hogy az esetek többségében a megbocsátástól egyáltalán nem érezték jobban magukat. Nem eredményezett semmilyen jelentős vagy tartós változást bennük. Sőt, valójában többen még gyengébbnek érezték magukat.”
Ki (nem) egyenlített erkölcsi számlaegyenleg
Réz Anna Kis János filozófus nyomán azt írja, hogy megbocsátani annak lehet, és kell, aki jóvá tette, jóvá akarja tenni, amit ellenünk elkövetett. Ezzel úgymond az „erkölcsi számlaegyenleg” ki van egyenlítve.
Ha az elkövetett vétség továbbra is fennáll – ebben az esetben >megbocsátani< annyit tesz, mint belenyugodni a vétségbe, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet. (Kolnai)
Kis János szerint a megbocsátás kérdésében sokszor nem az a döntő tényező, hogy mennyire volt vétkes a másik, hanem hogy mennyire súlyos a kár, amit nekünk okozott.
Kis megfogalmazásában azok a jóvátehetetlen vétkek, amelyek nagyon mélyen érintik a sértett erkölcsi státuszát, amikor a kár nagy mértékben súlyos és mélyreható – ezekben az esetekben a sértett teljes szabadságot élvez: senki és semmi nem kényszerítheti ki a bocsánatát.
A sérülés, amit a sértettnek ezekben az esetekben el kellett szenvednie sorsának részévé, meghatározójává vált. Csak ő döntheti el, hogy hogyan tud együtt élni vele.
A súlyos, jóvátehetetlen bűnök megbocsátása az etika azon területe, ahol teljes szabadságot élvezünk.
Kollekció a kudarcainkból
Van az úgy, hogy olyan csapást mér ránk a sors, ami végzetes befolyással lesz további életünkre. Már soha nem lehetünk azok az emberek, akik a pusztító esemény előtt voltunk.
Náray Tamás mondja, hogy nem szokása kollekciót készíteni a kudarcaiból –
szerintem senki nem szívesen dédelgeti a saját sérelmeit, de mit tegyünk, ha életpályánk olyan gellert kapott egy bántástól, olyan pusztító erejű volt, hogy akaratunk ellenére sorsunk teljesen átalakult.
Jó vagy rossz sorunkért – bárki bármit állít csak részben vagyunk felelősek. Életünk forgatókönyvét nem csak mi írjuk, a történet alakulására mások is hatással vannak. Vannak olyan végzetes traumák, amelyektől addigi életünk összedől, és azon kapjuk magunkat, hogy a törmelékhalmok alatt mélyen vagyunk, nagyon mélyen.
A fájdalmat okozhatja egy barát, szerető, családtag vagy épp egy vadidegen, mindez azonban nem változtat a lényegen: a rémálomból fel kell ébredni valahogy. De hogyan?
Mit mond a Biblia?
Egyfajta elvárás a keresztény kultúrkörben, hogy legyünk képesek megbocsátani. Elég csak a Miatyánk erre vonatkozó soraira gondolnunk: „mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. De még a Biblia sem várja el, hogy mindent mindig bocsássunk, és úgy tegyünk, mintha mi sem történt volna.
Mit nem jelent a megbocsátás a Biblia szerint?
– „Például elnézni a helytelenséget. A Biblia elítéli azokat, akik elfogadhatónak és ártalmatlannak állítják be a helytelen tetteket (Ézsaiás 5:20).
Vagy úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Isten megbocsátotta Dávid király súlyos bűneit, de nem óvta meg őt a tettei következményeitől. Sőt, lejegyeztette Dávid bűneit, ezért ma is tudhatunk róluk (2Sámuel 12:9–13).
– Hagyni, hogy kihasználjanak. Tegyük fel, hogy kölcsönadsz valakinek, de elpazarolja a pénzt, és nem tudja visszafizetni, pedig megígérte. Nagyon sajnálja, és bocsánatot kér. Lehet, hogy nem neheztelsz rá, és nem emlegeted fel folyton a történteket, sőt az is lehet, hogy teljesen elengeded az adósságot. De úgy is dönthetsz, hogy legközelebb nem adsz neki kölcsön (Zsoltárok 37:21; Példabeszédek 14:15; 22:3; Galácia 6:7).
– Ok nélkül megbocsátani. Isten nem bocsát meg azoknak, akik szándékosan, gonoszságból követnek el bűnt, nem ismerik el a hibájukat, nem változnak meg, és nem kérnek bocsánatot attól, akit megbántottak (Példabeszédek 28:13; Cselekedetek 26:20; Héberek 10:26). Ha valaki nem bánja meg a bűnét, Isten ellenségévé válik, és Isten nem várja el tőlünk, hogy megbocsássunk annak, akinek ő sem bocsát meg (Zsoltárok 139:21, 22).
Mi a helyzet akkor, ha kegyetlen gonoszságot követtek el ellened, és aki megbántott, nem kér bocsánatot tőled, és nem is ismeri el a hibáját? A Biblia ezt tanácsolja: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt” (Zsoltárok 37:8). Bár nem bocsátasz meg neki, ne hagyd, hogy teljesen felemésszen a harag.”
Éljünk a sértettség lángpallosú angyalaként, vagy ha törik, ha szakad legyünk rugalmasak
Szerb Antal nevezi lángpallosú angyalnak Erzsit, a megcsalt hoppon maradt asszonyt az Utas és holdvilágban, mikor viszontlátják egymást az őt a nászúton faképnél hagyó férjével. – Itt Erzsi gyönyörű gesztust tesz, szeretetből képes megbocsátani a megbocsáthatatlant Mihálynak. Szerb Antal zseniális módon ábrázolja misztikus elemekkel átszőtt lélektani regényében azt, ahogy a trauma Erzsi világát sarkaiból forgatja ki, és addigi életéhez képest csak egy egészen extrém váltással „egy tigrisugrással” tudja újraépíteni önmagát – és csak ez után tud találkozni Mihállyal. Nem bír otthon maradni, Párizsba megy, teljesen máshogy kezd el élni, mint azelőtt, és úgy állítja valamelyest helyére lelkében a rendet, hogy Mihály gyermekkori pajtásának és örök vetélytársának, Szepetenki Jánosnak lesz a szeretője. A szerelmi bosszú az erkölcsi számlaegyenleg kiegyenlítése.
De a hangsúly kettejük kapcsolatában igazából a szereteten van. Erzsi azért tud megbocsátani Mihálynak, mert szereti őt. A Biblia is azt mondja, hogy az igazi megbocsátás az önzetlen szereteten alapul, mivel a szeretet „nem tartja számon a sérelmet” (1Korintusz 13:4,5).
És valóban – egészen más megbocsátani egy szerettünknek, rokonunknak, közeli ismerősünknek, mint olyannak, akinek semmiféle köze nincs és nem is volt az életünkhöz, mégis végzetes erővel hatott ránk.
Meg lehet-e bocsátani a náciknak?
Ilyenre is akad példa. Mózes Éva Kor holokauszt túlélő képes volt kezet nyújtani Göringnek, és a megbocsátást hirdette. „A megbocsátás a legjobb bosszú” – mondta.
A zsidó vallásban egyébként az egyetlen megbocsáthatatlan bűn az, amit ember embertársa ellen követ el.
„Mendel Kalmenson a „Meg kell- e bocsátanunk a náciknak?” című írásában így ír erről: „Csak akik ellen vétettek, azoknak van joga megbocsátani. Csak aki szenvedett, aki ellen valamilyen bűnt követtek el, csak annak van joga megbocsátani, ha akar. Egyedül ő élhet ezzel a joggal.” A keresztény és a zsidó bűnbocsánat közötti különbséget taglalva is erre utal: „A zsidó vallásban ugyanis az egyetlen olyan bűn, amelyik megbocsáthatatlan (az Örökkévaló szemében), az nem az a fajta bűn, amelyet Ellene követtek el; az Ellene elkövetett bűn megbocsátásának a forrását ugyanis az Örökkévaló Önmagában képes megtalálni. Azt a bűnt azonban, amelyet az ember embertársa ellen követ el, az Örökkévaló nem bocsátja meg.”
Erkölcsi megkötés nincs, és nem is lehet ahogy Kis János írja, jóvátehetetlen bűnök sértettjeként szívünk joga eldönteni, hogy megbocsátunk e vagy sem.
Nem a rugalmatlanság jele, ha nem nézzük el, hogy valami megbocsáthatatlant tettek ellenünk.
A megbocsátást azért sem lehet elvárni, erőltetni, siettetni, mert az elsősorban a sértettért van. Legfőbb célja, hogy a sértett érezze magát jobban.
Van megoldás?
Idővel, vagy ha jobbra fordul a sorunk, könnyebb megbocsátani – ez saját tapasztalat. Ahogy az is, hogy sajnos a gaztettek is relativizálódnak, ha jön egy újabb, egy nagyobb megrázkódtatás, eltörpül, elbagatellizálódik az, amit korábban megbocsáthatatlannak tűnt.
És végül: van egy igazság, amely vigaszt nyújthat mindannyiunknak, akiket kiengesztelhetetlenül megbántottak: minél aktívabbak vagyunk, annál kevesebb időt töltünk el azzal, hogy a negatív élményeinken rágódunk. Megtalálhatjuk a kijáratot az alagútból, még akkor is, ha csak nagyon lassan, apránként haladunk előre. És eljön a nap, amikor majd azt tapasztaljuk, hogy nemcsak békét találtunk, de pozitív változást is hoztunk a világba.
Irodalom:
https://www.breuerpress.com/2019/07/09/a-megbocsatas-a-legjobb-bosszu-kor-mozes-eva-emlekere/
https://www.jw.org/hu/bibliai-tanitasok/kerdesek/mit-jelent-megbocsatani/
http://mipszi.hu/cikk/191011-megbocsassunk-e-ellenunk-vetkezoknek
https://nlc.hu/szexesmas/20120912/nem-mindig-jo-a-megbocsatas/
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/disturbed/201208/why-you-dont-always-have-forgive
https://she.life.hu/nofilter/20180416-van-amit-nem-lehet-megbocsatani-dorok-vanda.html
https://stressz.blog.hu/2014/08/22/nem_kell_megbocsatani
http://zsido.com/fejezetek/jom-kipur-meg-kell-e-bocsatanunk-a-naciknak/
https://zsido.com/megbocsathat-e-az-aldozat-a-bunosnek/
kiemelt kép: unsplash.com/ Lina Trochez
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: